Ma töltöttük be az 5.hetet!
A múltkori babánál ilyenkor kezdtem el vérezni(pontosan péntekről szombatra való éjjel) de most ez nem történt meg. És nem is fog.
Beszélünk apával LukasGuminak:) Ilyenkor kicsit megnyugszik a hasam, minden idegességem. De persze a félelem benne van az emberben. Március 1-jén megyünk dokihoz, akkor már mindent látni fogunk, talán még a mozgását is:) Már alig várom h leteljen a kritikus 6., majd 9., majd 12.hét...Aztán is pihi ezerrel:) Csak megkönnyebbülnék, hogy utána már nagyrészt rajtam múlik h mi is történik:)

"A terhesség ténye kezd egyértelművé válni, és ez a kísérő tünetekben is megmutatkozik: a farkaséhség és az émelygés akár napi rendszerességgel válthatja egymást. A legendás reggeli rosszullét ekkor már a nap bármelyik részében jelentkezhet. A mellek kifejezetten érzékennyé válnak, ahogy a tejtermelésért felelős mirigyek száma megsokszorozódik, de három hét elteltével ez az érzés mérséklődik."

Ezt írják az 5.hétre:) A hányinger, hányás tényleg megjelent nálam már(a hányinger az eddigi babáknál is, de a hányás eddig még nem). A többi is szó szerint igaz már rám.
Gondolkozom, hogy holnapra vegyek-e tesztet, mert most már igencsak vastagnak kell lennie a csíknak. Megnyugtatásként jól esne.
Azt hiszem, venni fogok!
És lepisilem, hisz mi sem egyszerűbb:)

Hisz mi se egyszerűbb!
Azért hoztam létre ezt a blogot, mert babát várunk...megint!
Körülbelül másfél év alatt negyedjére lettem terhes.
Mondanák mások, mi sem egyszerűbb, de furcsállanák hogy három baba másfél év alatt hogy is lehet.
A történetünk 2008. júliusában kezdődött, pontosan 4-én,
amikor is elhatároztuk, hogy jöjjön a baba. Hisz ez nagyon is egyszerű. Tudtam hogy a ciklusom eléggé -hogy is fogalmazzak - nagyon rossz... Tudtam h emiatt nehéz lesz peteérést meghatározni; tudtam h több hónapunkat igénybe fogja venni.
Ennek ellenére már az első hónapban siker koronázta meg a nyaralásunkat. A föld felett jártunk, nagyon boldogok voltunk. Az örömünk, nem tartott sokáig, mert amikor 5+0 voltunk, elkezdtünk vérezni.A doki már csak valószínűsítette, hogy egy kisbabáról volt szó,de konkrétat nem tudott mondani.
Sírtam, de jól viseltem, újult erővel láttam neki az elkövetkező időknek. Reméltem, hogy a vetélés után könnyebb lesz az újbóli terhesség, de nem így lett.
2009.márciusában, amikor már lemondtam róla, jött a kisfiam, Zsebi (aki később a Milán nevet kapta meg). Szüleim korainak tartották a dolgot, de végül elfogadták, hogy a mi döntésünk.
Nem lévén saját lakásunknak, ez kérdéses volt. De megoldódott, viták, és kérdőjelek után.
Nyáron a lakás felújításában elfáradva, adtunk magunknak 2nap pihenőt. A dokit kifaggattam arról h nincs veszély számomra a Balatonban, így belemerészkedtem. 3-4nap múlva szültem meg a halott kisbabánkat, Zsebit(szülés közben halt meg, a probléma az volt h kitágult a méhszájam, és nem lehetett leállítani, ő meg 24.hétben még túl kicsike volt az élethez).
A szülés után összetörtem, de szerintem viszonylag hamar helyreálltam. A dokik eltérő dolgokat mondtak....ki 3hónapot, ki fél-egy év kihagyást javasolt.
Mi nagyon vágyva a babára, megpróbáltuk... 2009. novemberében ismét babás voltam. December 5én vérzés, a diagnózis: elhalt terhesség. Műtét nem kellett, de az elhatározásomban megerősített. Majd a későbbiekben lesz gyerekünk, kivárunk most minimum 1éwet.
A sors azonban közbeszólt. A tüszőrepedésem előtt(orvosi okok miatt ezt figyelnem kell) 3nappal szakadt a gumi. Gondolkoztunk sokat a 72óráson, de végül úgy döntöttünk, hogy csak felborítana mindent, és amúgy sem valószínű hogy készen áll a szervezetem egy újabb babára.
Tévedtünk! Tegnap pozitívat teszteltünk Clearblue-val. Remélhetőleg a kis LukasGumi indiánnevű törpe már velünk marad.
Én reménykedem...hisz mi sem egyszerűbb!